Öngondoskodás a mindennapi életünkben

“Előbb magunkra tegyük fel a maszkot, és csak utána segítsünk a mellettünk ülőknek”. Rengetegszer hallottam már ezt a mondatot a légi utaskísérőktől. Négy gyermekes anyaként a kezdetekben belesajdult a szívem, mikor ezeket hallgattam, amikor személyesen is odajöttek hozzám és elmondták újra. Természetesen értettem az agyammal a miérteket, tök logikus, ha én elájulok, senkinek nem fogok tudni segíteni. Sok év után rádöbbentem, miért fáj ennyire zsigerileg ezt hallgatni. Mert az öngondoskodás nem volt része a mindennapi életemnek, gondolkodásomnak.

Miért fontos megérteni, hogy az öngondoskodás fontos?

Sokan azt hiszik, ahogy én is tettem, hogy az öngondoskodás az egy negatív “önzőség”. Mivel bennem is negatív hangulatot teremt ez a szó, lecseréltem az “önszeretetre”. Mert ha teszünk valamit magunkért, akkor habár önzőek vagyunk (magunk javát helyezzük előtérbe), az önszeretet vezérel. És ebben a folyamatban nem a másiknak akarunk rosszat, elvenni tőle valamit (időt, lehetőséget, figyelmet) hanem MAGUNKNAK akarunk adni, ami az egészséges élet része. 

Az öngondoskodás négy fő területe:

A következő négy kategória elválaszthatatlanok egymástól. Fontos, hogy mind a négy területet egyensúlyban tartsuk, mert ha csak az egyikre fordítunk figyelmet, a többi hiánya felboríthatja a jól-létünket. Az öngondoskodás akkor hatékony igazán, ha mind a négy területet rendszeresen „töltjük” és ápoljuk.

Fizikai egészség: ez a leginkább elfogadott terület, hiszen a társadalom ösztönzi a testmozgást és az egészséges táplálkozást. Azonban az öngondoskodás ezen a szinten túlmutat a „kötelező” edzésen vagy diétán.

Mentális egészség: ez a terület a gondolkodásmódunkra, belső világunkra és mentális rugalmasságunkra összpontosít.

• Önreflexió: Naplóírás, önismereti kérdések megválaszolása, tudatos figyelem a belső párbeszédre.
• Tanulás és fejlődés: Új ismeretek elsajátítása, kíváncsiság fenntartása. 
• Stresszkezelés: Relaxációs technikák, légzőgyakorlatok, mindfulness technikák. 
• Határok kijelölése: Tudni, mikor kell nemet mondani és megtartani azokat, felismerni a mentális túlterheltséget.

Spirituális fejlődés: nem feltétlenül kell vallásos megközelítésre gondolni, hanem inkább a belső béke és a magasabb értelem keresése a cél. 

• Kapcsolódás önmagunkhoz és a természethez: Idő eltöltése csendben, a természetben.
• Meditáció és tudatosság: Bármilyen gyakorlat, amely segít a tudatos jelenlét megteremtésében lenni (pl. légzésfigyelés, mantrák, vizualizáció). 
• Életcél és értékek tisztázása: Mi az, ami valóban fontos számunkra? Mi ad értelmet az életünknek?
• Hála gyakorlása: Naplóvezetés, tudatos figyelem a mindennap apró örömeire.

Érzelmi jólét: az érzelmek megélése, elfogadása és kezelése kulcsfontosságú az öngondoskodásban.

• Önelfogadás és önszeretet: Pozitív belső párbeszéd, saját szükségleteink figyelembe vétele, ítélkezés mentesség. 
• Érzelmek megértése és kifejezése: Fontos az érzelmek nevével és jelentéseivel tisztában lenni, hogy minél pontosabban képesek legyünk megnevezni ami bennünk van. Ez segíteni fog a megélésükben, és a feldolgozásukban. 
• Kapcsolatok ápolása: Minőségi idő a szeretteinkkel, mélyebb emberi kapcsolatok kialakítása.
• Öröm és kikapcsolódás: Olyan tevékenységek beépítése a mindennapokba, amelyek feltöltenek.

Öngondoskodás nehézségei:

Ezek a megoldások csak példák. Mindenkinek más igényei, prioritásai és problémái vannak. Ami valakinek segít, nem feltétlenül fog működni másnak. Kisérletezz, hogy neked mi segít, és ne aggódj ha ez egyéni.

Az öngondoskodás gyakran háttérbe szorul a mindennapi teendők mellett, pedig hosszú távon elengedhetetlen a testi, lelki és érzelmi jólléthez. Íme néhány gyakori akadály és lehetséges megoldások:

1. Időhiány: a sűrű napirend miatt sokan érzik úgy, hogy nincs idejük önmagukra.
Segítség lehet:

• Kis lépésekben kezdeni: napi 5-10 perc tudatosan önmagadra fordított idő is sokat számít.
• Prioritássá tenni az öngondoskodást, beírni a naptárba, mint egy találkozót.
• Apró szokások beépítése, pl. légzőgyakorlatok reggel, ébredés során, vagy akár egy rövid séta ebéd után.

2. Bűntudat: sokan úgy érzik, hogy az önmagukra fordított idő „önzés”, mert másokat kellene előtérbe helyezniük.
Segítség lehet:

• Tudatosítani, hogy az öngondoskodás nem önzés, hanem feltöltődés, amely által másoknak is többet tudunk adni.
• Emlékeztetni magunkat arra, hogy ha mi jól vagyunk, akkor a környezetünk is profitál belőle.

3. Megszokások és berögződések: ha évek óta megszoktuk, hogy háttérbe szorítjuk önmagunkat, nehéz egyik napról a másikra változtatni.
Segítség lehet:

• Kicsiben kezdeni: egyetlen új szokás beépítése
• Tudatosítani a változás előnyeit

4. Külső elvárások és társadalmi nyomás: a társadalom gyakran a teljesítményt és a folyamatos pörgést várja el, az önmagunkra fordított időt pedig „luxusnak” tekinti.
Segítség lehet:

• Megtanulni nemet mondani, és azt megtartani
• Saját igényeinket is fontosnak tekinteni.
• Olyan emberek társaságát keresni, akik támogatják az öngondoskodást.

Fontos szem előtt tartani, hogy az öngondoskodás nem egy bonyolult vagy időigényes dolog kell, hogy legyen. Már kis változtatások is pozitív hatással lehetnek az életminőségre és a környezetünkre. Ha mind a négy területre – fizikai, mentális, spirituális és érzelmi jólétünkre – tudatosan figyelmet fordítunk, kiegyensúlyozottabb, energikusabb és boldogabb életet élhetünk. Nem létezik „megfelelő pillanat” a kezdésre. Itt és most, ezeket a sorokat olvasva már megtettük egy lépést az öngondoskodás útján. Ha tudatosan figyelmet fordítunk magunkra nap mint nap, egyensúlyban tarthatjuk testi, lelki és érzelmi jólétünket. 

Hivatkozások:

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC8488814

https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2666558122000057